Halmai Tamás versei

Kismadár

 

„Ha elég nagy a kismadár,

akkor már angyal?

S ha a mennyekbe visszaszáll,

engem földön marasztal?”

 

Felícia kérdőn tekint apára.

Tanácstalanul rebben apa szárnya.

 

 

Felhőszakadás

 

Ej, ez a felhőszakadás!

A táj csupa szellőszaladás,

a száj csupa rémült nevetés;

de a szív csupa szeretés!

 

 

Ki ébred fel?

 

Hogy álmod valóság lehessen,

míg alszol,

ki ébred fel helyetted

olyankor?

 

 

Május

 

Milyen ragyogó az idő!

Még az se baj, ha

a szakadó eső

épp eltakarja.

 

 

Ezomizéria

 

„Hiába vagyok spirituális,

Jenő nem kedvel, s Piri utál is!”

Egy ízben Felícia így fakadt ki

– mielőtt nekiállt volna kacagni.

 

 

Pillanatok

 

Az egyik pillanatban

merő öröm,

majd valami elpattan…

de tudja, visszajön

még ugyanaz.

 

Mert az volt az igaz.

 

 

Felícia útra kel

 

A terasz korlátjára

ki szállt ma le?

Rigónak sárga,

angyalnak fekete…

Hogy rájöjjön titkára,

elszállt vele.