Egyed Emese versei

Boltosdi

 

Kérdeztem egyszer dédapámtól:

Miért nincs haj a fejed tetején?

Azt mondta:

Elhagyott,

elhagyta a buta haj

az én okos fejemet.

 

Most, hogy meglazult és kihullt egy fogam,

ez lesz a magyarázat: elhagyott,

elhagyta a buta tejfog

az én okos szájamat!

 

Nem is tartom titokban!

 

(… Újságomban fő helyen

apróhirdetés legyen:

pénzem nincs, hálás leszek:

végleges fogat veszek!”)

 

Képeskönyv

 

A csikót és a lovat ─ szeretem.

Megtanulok majd lovagolni is.

Nézem, nézem az öreg könyveket:

páncélos lovag,

pajzs,

buzogány,

dárda…

 

Az én paripám ─ egy szóra

megállna!

Borzos sörényét szelíden fésülném.

Gondolkoznék a becenevein.

 

…A régi lovakat is szeretem.

Sajnálom őket:

a lovag

nehéz volt!

Sarkantyúján taréj, szurkálós tüske.

 

(Magasra száll az álmodozás füstje.

Bőrszíj, daróc, selyem, patyolat, skófium.

Lótakarót szövök

a holdvilágnál.)

 

A teknőc magánya

 

Ancsa Zanzibárba ment,

Ancsa Zanzibárba ment

Ej-haj, Ancsa oda ment.

 

Zalán is vele ment,

Zalán is vele ment,

Ej-haj, Zalán is vele ment.

 

Berta is velük ment (csak félútig),

Berta is velük ment,

Ej-haj, Berta kutyus Szatmárig velük ment.

 

Nénikére vigyáz,

Nénike rá vigyáz:

Ej-haj, szatmári udvaron

Gyalui csaholás!

 

(Hát otthon ki maradt?

Gyaluban ki maradt?

Ej-haj, a könyvespolc alatt

pislog, páncél alatt!)