Németh Gábor Dávid versei

Csokoládészívű

 

Csokoládészívű kikacsint

a csillagtárgyak közül.

Éttestű, tejlelkű. Égtejjel töltött.

Óvatos, sokan bele akarnak

harapni. A színcsupasz éjszakában él.

Olvadós a szeretete. A Hold öntetté kápráztatná,

hogy amikor nincs teli, töltse ki.

Hiába mordszósz, lényeg a látszatfény, távolforma.

 

Meglágyul tőle a Hold. Lemond

a mindig-kerekségről. A cukorfényről.

Egymásba bolondulnak,

mint egy pontatlan fény a szívben.

 

Csilingelőkezű

 

Belecsörren a fogása a csöndbe.

Nem mozdul, nehogy felébressze

a Gyomortáji Szellemet. Szoborrá

merevedik. Sokáig marad így,

lassan elfelejti, hogyan kell mozogni.

Kizárja magát magából.

 

A Gyomortáji Szellem bent marad

egyedül. Csilingelőkezű próbálja

felébreszteni, hogy engedje vissza.

Vagy legalább borzongassa meg,

nevettesse meg, nézesse vele

a Holdat hiába.