A Fánkfejű
Nem láttátok még a fejét. A Holdra lehet nézni, és rá is. Az égről levett: Holdkerek. Állítólag megeszi a gyerekeket. Két lapsajt közé teszi a fejüket, a pofázmányukat. Lyukat rág beléjük, s a lyukon átüt, átsüt a Hold, a bolyongó bolygó, a földhöz kötözött kisded.
Tésztát eszik, csúszik a nyelve alatt. Milyen a tésztája? Kelt! Lekváros lakmározásokra csábító. Esküszöm, valaki tölti fejét: magától ilyen gazdag kobak nincsen. Csurig vanília, fülig porcukor.
Mindig legyen nálad baracklekvár, azzal megkenheted. Marmeláddal megetetheted. Lekváros az arca, egy édes, bolygó város. Városképű: és a városkép egyre fontosabb. Ha megkened, csillapított lesz, nem rugózik annyit, elhal benne a gyerekfaló, elalszik benne az ehetnék. Csodás, kerek, és elégedett lesz. Nem pufók! Micsoda példakép. Sétáló Fánk. Lapos, mint a Föld, az ízes bolygó.
Ha eltűnik: adjátok vissza a fejét! Tapsoljátok vissza! Ne tanulsággal, cukorral hintsétek! Egy ilyen fejben, ha baj lenne, mind elfértek!
