A MACSKAMAJOM
Halászék színházba készülődtek.
Mielőtt kiléptek a lakásból, többször ellenőrizték, hogy mindent gondosan leoltottak, elzártak, és kikapcsoltak-e. A párnak rendszeres szokása volt ez: akárhová indultak, előtte mindig több kört tettek a házban, hogy semmi ne maradjon veszélyes állapotban még csak véletlenül sem. Samu, a házinyúl a ketrecében, Klára, a macska pedig a konvektor tetején heverészve figyelte egykedvűen a rohangászó gazdikat. Mindketten nagyon várták már, hogy magukra hagyják őket, ennek viszont igyekeztek semmi jelét nem mutatni. Amikor hallották, hogy Halászék autójának zaja elhalkul, vártak még egy percet, mert Halászéknál sosem lehetett tudni, nem fordulnak-e váratlanul vissza, hogy még egyszer ellenőrizzék az egész lakást. Aztán egy perc elteltével, amikor már magabiztos csend honolt a környéken, kezdődhetett a móka.
Klári fogta magát, és átváltozott majommá. Ő ugyanis különös varázsmacska volt: bármikor, amikor akart, át tudott változni majommá. Ezt a képességét Halászék előtt titkolta, mert egyáltalán nem volt biztos benne, hogy értékelnék. Túl rendszeretőek voltak ahhoz, hogy egy ilyen rendetlen állatot jól viseljenek. Klári csak akkor élhette ki a majomságát, amikor a gazdái nem voltak otthon. Ilyenkor egy kicsit mindig úgy tehetett, mintha övé lenne a ház.
Felugrott az ajtó melletti szekrényre, és megkereste Samu ketrecének a kulcsát. Régi megegyezés volt kettejük között, hogy amikor Klári szabad, akkor Samu is lehessen az. Klári macskaként nem bánt volna olyan ügyesen a kulccsal, ahogyan így, majomként tette. Pár gyors mozdulat után Samu már kint is volt a ketrecből.
– Éhes vagyok! – jelentette ki. Így aztán becélozták a spájzot, hogy megosztozzanak egy répán és egy zacskó chipsen. Halászék mindkettőből sokat raktároztak el a spájzban, szóval fel sem tűnt nekik, hogy időnként eggyel kevesebb van egyikből vagy másikból. Kláriék így nyugodtan tudtak lopni belőle. A következő programpont az volt, hogy rajzfilmet néztek DVD-n. Mindketten nagyon szerették a Mézga családot, amely szerencsére ott is állt a gazdáik polcán szépen, eredeti kiadásban. A DVD-lejátszó beüzemelése is lényegesen könnyebb volt Klárinak így, majom alakban, mint ha a macskamancsával kellett volna nyomkodnia a távirányítót. Samuval egy kicsit összevesztek azon, melyik epizódot is nézzék meg. Klári kedvence az volt, amikor Mézgáék zenei karriert akarnak csinálni, de az erősítőt túlvezérlik, és az romba dönti a házat. Samué viszont az, amikor hatalmasra növesztik a növényeket a telkükön, de együtt nőnek velük a kártevők is. Végül abban maradtak, hogy megnézik mindkettőt, mert a színházi előadás, amire Halászék mentek, biztos hosszú, szóvval van idő mindkét részre. A rajzfilm közben jóízűen elrágcsálták a répát meg a chipset, és néha a répahéjjal dobálták egymást, hiszen valamit játszani is kell rajzfilmnézés közben, mégiscsak úgy az igazi.
A két epizód végeztével Klári elérkezettnek látta az időt a rendrakásra. A DVD-t szépen visszatette a polcra, a répahéj és a chipses zacskó eltüntetése azonban már nehezebb feladatnak bizonyult. A macskamajom nem akarta, hogy Halászék a szemétkosár legtetején esetleg észrevegyenek olyan dolgokat, amiről tudják, hogy ők biztos nem tették oda. Trükkös megoldásként tehát Klári kiborította a kosár teljes tartalmát, és elhelyezte a zacskót meg a répahéjat a kosár legalján. Aztán elkezdett visszapakolni. Samu egy kicsit nehezítette a dolgot, mert szinte minden hulladékban látott valami fantáziát. Az üres tejesdobozról megjegyezte, hogy milyen jól mutatna a ketrecében díszként, és a kidobott almaleves üveget is jóízűen nyalogatta. Klári viszont tudta, hogy nem lenne szerencsés, ha Halászék bármit is megtalálnának a nyúlnál.
Ezen egészen addig vitatkoztak, amíg meg nem hallották, hogy Halászék autója megáll a ház előtt. Klári gyorsan mindent behajigált a szemetesbe, visszahúzta a helyére, és macskává változott. De amikor Halászék beléptek az ajtón, hirtelen rájött, hogy hibát vétett: elfelejtette visszazárni Samut a ketrecébe.
Úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Leheveredett a konvektorra, és látszólag egykedvűen hallgatta gazdái csodálkozását a nyitott ketrecben gubbasztó nyúlon, merthogy Samu közben becsületesen visszamászott. Amíg Halászék vitatkozni kezdtek azon, hogy vajon melyikük felejtette nyitva a ketrecet, hiába ellenőrizték többször is indulás előtt, Klári megállapította magában, hogy ezt a kalandot megúszta. Rákacsintott Samura, aki visszakacsintott rá. Szent volt köztük a béke. Mindketten tudták, hogy legközelebb úgyis megint kiélvezik a szabadságukat.
