Gáti István versei

MATEKÓRÁN

Matekórán, a pad alatt
hajtogattam egy madarat.
Nem kell bűvös számtan itt!
Bontogatta szárnyait.
Igaz, más volt a feladat.
Egész más volt a feladat.

 

Matekórán, a pad fölött
a szorzótábla röpködött.
Szállt mint kerge kottafej.
István bácsi dobta fel.
A Krisztián meg lökdösött.
Zengte az osztály: Ötször öt…

 

Matekórán, a pad alatt
ki száll az égbe hamarabb?
Ott magol a fejem fent,
itt repülök mégis lent.
Fogom a kockás madarat.
Nincs nálam senki szabadabb.

 

TÖK MAGDA MOS

Reszkess szúnyog, osonj légy!
Beindult a mosógép.
Tán repülni készül épp,
úgy pattog a készülék.
Hangos mint a villamos.
Tök Magda mos.

 

Gumikesztyű, nagy lavór.
Víz kell bele, meg a por.
Bugyi, zokni, pipere.
Külön teszi ide be.
Tök alsóról máll’ a kosz.
Tök Magda mos.

 

Négy személyre hetente
mosónőt is vehetne.
Habos víz, ha kicsobban,
pacsál, játszik, titokban.
Már az ég is illatos.
Tök Magda mos.