John Parra munkáiban egyszerre jelenik meg az amerikai és a mexikói népművészet hagyománya, szépen kiegészítve egymást. Legutóbb megjelent könyvillusztrációját a The New York Times is méltatta. Pályakezdésről, a Frida Kahlo-könyvről (Frida Kahlo and Her Animalitos) és jövőbeli terveiről is kérdeztük a művészt.
Felidéznéd, mikor döntötted el, hogy illusztrátor leszel?
Fiatal korom óta rajongtam a kreatív művészetért, bár nem sejtettem, hogy felnőttként magam is művészként próbálok majd érvényesülni. Fogalmam sem volt róla, mit takar az a szó, hogy művész. A későbbiekben részt vettem a Jr. College kurzusain. Úgy voltam vele, hogy majd csak találok egy, a jövőmet meghatározó tantárgyat, amellett viszont folytatom a művészi tanulmányaimat is. Mindaddig így is volt, amíg Laurence Caroll, hivatásos művész és illusztrátor nem jött az osztályomba és nem beszélt a munkáiról, mert onnantól kezdve tudtam, hogy megtaláltam a célomat.
Gyerekként vonzódtál a gyerekkönyvek illusztrációihoz?
Tisztán emlékszem arra az időszakra, amikor az anyukám a bátyámat és engem elvitt Kaliforniában a Santa Barbara Könyvtárba. Ott olyan könyveket találtunk, mint például a Virginia Lee Burton jegyezte Mike Mulligan és a His Steam Shovel, a Curious George című H.A. & Margaret Reytől, és Maurice Sendak Little Bear című könyve. A könyvborítókon járművekről, villanymotorokról és vonatokról szerepeltek illusztrációk, a legjobban ezeket szerettem. Ráadásul különböző alkalmakból felolvasóesteket is rendeztek a könyvtárban. Figyeltem, és még több könyvet ismertem meg ezeken az összejöveteleken. Ezek a könyvek és olvasmányok felgyújtották a képzeletemet és arra inspiráltak, hogy kreatív és pozitív gondolkodású legyek. Végső soron ezek voltak az első, művészeti jellegű inspirációk. Tanulmányoztam a képeket (könyvek illusztrációt is) és elkezdett szárnyalni a fantáziám.
Több könyvet illusztráltál már, például Monica Brown Frida Kahlot bemutató gyerekkönyvét. Hogyan találtál rá Kahlora?
Több éve ismertem már Frida Kahlo történetét, de Monica Brown író briliáns műve Kahlo életéről és az állatairól inspirált leginkább a feladat teljesítésében. Maga a történet Frida nézőpontjából íródott, a gyerekkorával és a balesete után keletkezett fizikai nehézségeivel együtt. Nem mellesleg arról is képet kapunk, hogyan vált ennyire fantasztikus művésszé, beleértve az állatok iránt érzett, dokumentált szeretetét és tiszteletét, különös tekintettel a sok eltérő és eklektikus háziállatára. Macskák, kutyák, papagájok, pulykák, sasok, őzike és még sok egyéb állat volt az otthonában. Frida tapasztalata és egyénisége egybefonódik és visszatükröződik a sok kisállatában. Ez volt a termékeny, az engem leginkább érdeklő nézőpont az ő történetéből.
Hatott rád az ő művészete?
A munkáim stílusán meglátszik a mexikói és az amerikai népművészet hatása. Frida munkássága is ennek a része, és nagy inspiráció elgondolkodni ezekről a képekről. Frida egy ikonikus figura, a hellyel együtt, ahol felnőtt, Mexikóban, a La Casa Azulban (Kék házban.)
A The New York Times nagyon pozitívan nyilatkozott nem rég a könyvről a 2017-es év gyerekillusztrációit méltató írásában.
A The New York Times-cikk egy tisztességes értékelés a munkámról. Egy létező személy életéről készült gyerekkönyv esetén nagyon sok, a megítélését befolyásoló tényező merül fel. Például maga a személy, akin a történet alapul. Frida annyira ikonikus és vizuálisan meghatározó, elég csak az öltözködésére, a mindennapi viselkedésére gondolnunk. A helyszín szintén magával ragad: Mexikó, a Caza Azul (Kék ház), ahol Frida elsődlegesen élt, mind-mind nagy inspirációs forrás volt képileg. Az anyaggyűjtést követően elkezdtem megrajzolni a karaktereket és a környezetet, elsősorban a fordulópontokra és a történetvezetésre összpontosítva. Néhány oldal világosan megvolt a fejemben, míg más részek sokkal több munkát igényeltek. Az a cél vezetett, hogy átfogó képet nyújtsak Fridáról, hogy aki tisztában van az életével és a beállítottságával, igaznak és pontosnak tartsa a munkám, és ezen felül bármely korosztály számára érthető és szórakoztató legyen.
Követed más illusztrátor munkáját?
Másokhoz hasonlóan szintén sok művész munkájáért rajongok. Például kedvelt illusztrátorom/művészem Rafael Lopez, Raul Colon, Sophie Blackall, Brian Floca, Dan Santat, Yuyi Morales, Javaka Steptoe, Frank Romero, Gary Baseman, Sean Qualls, Gerard DuBois, Juana Martinez-Neal, Duncan Tonatiuh, Emily Sutton, Wendell Minor, Jeff Nentrup, Jorge Gutierrez, Martha Rich, Olaf Hajek, Raul the Third, Tony Fitzpatrick és még sokan mások.
Milyen tervek foglalkoztatnak a jövőben?
Ha két évvel ezelőtt teszik fel ezt a kérdést, akkor az álommunka az Egyesült Államok egy postabélyegének megalkotása lett volna, ami ebben az évben meg is valósult, a “Delicioso” Forever Stamps néven. Jelenleg további álmom együtt dolgozni még olyan szerzőkkel, akiket csodálok, de korábban nem volt alkalmunk a közös munkára, valamint valamilyen művészeti munka a Los Angeles Dodgers baseball csapat részére, vagy szívesen csinálnék valamit a World Series bajnokságra is, de foglalkoztat egy animációs sorozat ötlete is. Bármelyik lehetőségnek nagyon örülnék.
Ayhan Gökhan
