Reggelio
(Most már) nem is tudom, mióta
etetünk, a tápos fióka
nem szürcsöli a fincsi pépet,
eldobálja a kiflivéget.
A pelus tele lesz lével,
de én nem tökölök cserével,
néz majd a cuki kiscsóka,
hogy a nedves popi nem móka,
(és az) apukája még etetne,
ő csak elpukizgat ott csendbe’.
Azt hiszi, érdekel, de
nincs ép idegszálam egy se
hónapok óta, drágám,
– a joghurt folyik le az állán – ,
ha eszembe jutna, még ma
valamit ennék én is néha.
De lássuk, hogy megy a zöldbab.
Igen, szép zöld szárú, toljad!
Remélem, van olyan étel
itthon, ami még kivétel,
Ami nem sós, nem túl édes
(és) nem égeti szét a száját.
(de folyton) elhajol, ő sose éhes,
s a széken lóbálja a lábát.
