– Alex, nem állhatnánk meg végre egy kicsit? – nyafogta Palka. – Leszakad a hátam és kilyukad a gyomrom.
Alex úgy trappolt a csodazöldek erdejében, mintha az egész világra dühös lenne. A hátán egy akkora hátizsákot cipelt, mint ő maga, és Palkáé sem volt sokkal kisebb.
– Erről is Delfin tehet. Ha nem viselkedne olyan gyanúsan, Miló nem maradt volna az űrhajón, és nem kéne minden felszerelést nekünk cipelni.
– Én nem haragszom rá. Nem csinált semmi rosszat, csak elmondta a véleményét. De most inkább üljünk le, jó?
– Hát jó. De ígérd meg, hogy nem beszélünk többet Delfinről.
– Most is te hoztad elő… – dünnyögte Palka.
Egy kerek sziklákkal körbevett tisztás nyílt a fák között. Olyan vastagon borította az avar, hogy a gyerekek térdig gázoltak benne. Palka kimerülten tottyant le az egyik szikla tövébe. Neki akart támaszkodni, de a kő besüppedt. A kislány ijedten felpattant:
– Jaj, ne haragudj! Nem akartalak bántani.
Tod, a csodazöld kivételesen nem a kislány nyakában utazott, hanem Alex vállán ült.
– Nyugi, nem fáj neki. Párnakavics – tolmácsolta Alex Tod csipogását, aztán eligazgatta az egyik szivacsszerű képződményt, mint egy vánkost, és kényelembe helyezte magát.
Rátkai Kornél rajza
Tod fejest ugrott az avarba és eltűnt.
– Mit eszünk ma? – kérdezte Alex.
– Nem volt túl sok hely a zsákomban, úgyhogy csak kapszulákat hoztam – felelte Palka.
Elővett egy forróvizes termoszt, két fémbögrét, meg egy zacskónyi színes kapszulát. Szétosztotta őket a bögrékben, ráöntötte a forró vizet, és már készen is volt a főzelék. Halkan szürcsölgettek.
– Palka, nincs kedved játszani valamit? Valami… valami földit.
– Barkochba?
– Pont arra gondoltam én is.
– Akkor ezt már ki is találtam!
– Ne már – méltatlankodott Alex, és az orra alá tartotta a gőzölgő bögrét. – Egy tárgyra gondoltam.
– Anyukád pizzája? Várj, tudom azt is, hogy melyik. A szalámis. Akkor sütött ilyet, amikor először olvastuk a bolygóvadász hirdetést.
– Honnan tudtad? – hökkent meg Alex.
– Nekem is az járt a fejemben, miközben kevertem a kapszulákat – kuncogott Palka.
– Na jó, ez tényleg béna volt. Van még egy, de azt nem fogod kitalálni ilyen könnyen!
Közben kiöblítette egy kis vízzel a bögrét és kirázta belőle a cseppeket.
– Ez is tárgy? – kérdezte Palka.
– Igen – felelte Alex.
– Itt van nálad?
– Nem. Ennyire amatőrnek nézel?
Alex letette a bögrét. A levelekkel babrált, amik körbefolyták a kezét, mint a tengerparti homok.
Palka hirtelen elmosolyodott.
– A letört fülű kőoroszlán az iskola kerítésén.
Alex képe megnyúlt, Palka pedig úgy elkezdett nevetni, hogy kiborult a bögréjéből a pizzafőzelék vége. Aztán Alex is kapcsolt.
– Gondolatolvasó űrlényt nem ér segítségül hívni! – kiáltotta.
Jó erősen megfogta a levelet, amit éppen morzsolgatott, és nagyot rántott rajta. Nem levél volt, hanem Tod füle. Ahogy felemelte, Palka sikoltva tűnt el a levelek alatt, mert Tod csápja a bokájára tekeredett.
– Megérdemelted, te csaló! – nevetett most már Miló is, és belehemperedett a levélkupacba.
Amikor továbbindultak a nagy hancúrozás után, halkan ciripelni kezdett az avar.
A levelek szalámis pizzáról álmodoztak.
