Igor Kolarov 1973-ban született Belgrádban, s az egyik legfigyelemreméltóbb, legnépszerűbb és legelismertebb kortárs szerb gyermekíró, számos kitüntetéssel díjazták eddigi munkásságát.
Művei többségében lazán összefüggő rövidtörténetek követik egymást, melyek édeskeserű hangvételükkel, abszurd humorukkal mind a gyermekek, mind a felnőttek számára izgalmasak.
Igor Kolarov a Vreme hetilapnak adott interjújában így nyilatkozott a gyerekirodalom küldetéséről: “A gyerekirodalom lényegi mivolta az építő jellegben ragadható meg. Ha a felnőtteknek írt irodalom lyukakat ás a már létező rendben, a gyermekirodalom facsemetéket és virágpalántákat ültet ezekbe.”
Valóban, a Kolarov-művek többsége vigasztaló, gyógyító hatású. Leghíresebb könyve, az Agi és Emma (2002) című regény egy magányos kisfiú, Agi története, aki véletlenül találkozik és összebarátkozik a szomszédban lakó, különös öreg nénivel, Emmával. Meleg barátság bontakozik ki közöttük, hétköznapjaik váratlan, csodás helyzetekkel, varázslattal és nevetéssel telnek meg. Szerkezetileg e regénye is rövidtörténetek sora, ez a töredékesség teszi lehetővé, hogy az eseményeket befolyásoló mágia rejtélyéről ne hulljon le a lepel. A Kuća hiljadu maski (Ezer álarc háza,2011) érzelemgazdag történet egy tizenkét éves kislányról, akit elhagytak a szülei s a nagynénjével él, sokat vívódik, keresi önmagát. Belső utazásai során gyakran jelenik meg a zene, a festészet. A Dvanaesto more (Tizenkettedik tenger, 2004) című regény középpontjában egy súlyos beteg kislány áll, akire sokat gondol aggódó barátnője, az ő érzelmei itatják át az álomszerű, édesbús szövegeket.
A Priručnik za pingvine (Kézikönyv pingvineknek, 2012) Igor Kolarov munkásságának egy másik vonulatához sorolható: a kevésbé összefüggő rövidtörténet-láncolatok nem annyira szomorkásak, sőt, vidámak, viccesek, s az edukatív jelleg is erősen jellemzi őket. Kolarov az irodalmat, az irodalomtörténetet, a képzőművészeteket, a zenét, a kultúrtörténetet nem választja el egymástól: műveit teletűzdeli az e területekre irányító utalásokkal, adatokkal, érdekességekkel, de mindezt szórakoztató módon teszi. Néhány soros, meghökkentő “történetei” megnevettetnek, elgondolkodtatnak, a szeretet, az önzetlenség szépségét, az életöröm és a derű gyógyító erejét hirdetik.
Orovec Krisztina
