Vörös István versei

ÁLLATOK ZENÉJE

 

Nahát, ez a halálfejes kobra

milyen szépen énekel!

Zongorán egy makákó kíséri,

azért lép a székre fel.

 

Örömünnep, ha az antilopnak

szarva közt egy hárfa nő.

De a sakál jegyszedő lehet csak,

némasága rémitő.

 

Ő jelenti éjjel be a Holdat,

és a Hold se bánja meg.

Mért énekel fátyolos H-mollban?

1-nél több az 1X1.

 

Nahát, ez a halálfejes kobra

kihúzatta a fogát.

Nem énekel, pedig már megszokta.

Elvitték a zongorát.

 

SELYEM

 

Én se tudom, mi a bajom,

mért alszik a selyemmajom

gubóba.

 

Én se tudom, mi a baja,

mért alszik a selyemkutya

horkolva.

 

Én se tudom, mért haragszik,

mért hordja a selyemdakszlit

a kertbe.

 

Én se tudom, mért haragszunk,

mért hordjuk a selyem frakkunk

elvétve.

 

BÚCSÚ A TRÓPUSOKTÓL

 

Hátamon van egy kis zsák,

a kis zsákban kismacskák,

minden macska énekel,

ezt hallani, látni kell.

 

Azt énekli, amit tud,

macska-egér háborút.

Macska-egér békességet,

egérország, Isten véled!

 

Isten veled, trópusok,

pedig van ott egér sok,

egérnéppel tele a

tengerparti egér-fok.

 

Egér-tigris és -elefánt,

Egércsontpart magához ránt,

egérember, fekete,

este szürke a szeme.

 

Hátamon van egy kis zsák,

a kis zsákban kismacskák,

egy tigris, több kiscica.

Ne menj ma már sehova!