Gáti István verse

PANCSOLÓS
Anyu ül egy parti kövön.
Félórája pancsolok.
Balcsi vízzel meg-meglövöm.
Tetszik ez a strand-dolog.
Jó a dinós úszógumi,
Delfines a karúszóm.
Ki kell most már mennem, tuti.
Vita nincs, ha anyum szól.
Most még olvas elmerülten.
Lehetek még vízi szörny.
Hopp, a hínárosba ültem!
Lekopott egy pici bőr.
Megnyitom a Balcsi Boltot:
Kétszáz forint literje!
Aki kaphat, legyen boldog,
Aztán tőlem cipelje!
Tegnap anyu így oktatott:
– Hogyha fázol, kifelé!
Most meg csendben olvasgat ott.
Mi üthetett ma belé?
Fröcskölök és visongatok.
Elnézően integet.
Latolgatom, mi volna jobb?
Nem vagyok már kisgyerek!
Nagy bajt soha nem csinálok.
Tegnap tízszer rám szólt már.
Nem várom meg, felkiáltok:
– Hahó, anyu! Fázom már?