Taskoma alszik
Taskoma apró
két szeme hunyva
rajta parázsló
gesztenye burka
benne magasló
égi madárdal
Taskoma alszik
mindene szárnyal
Manótündér
Taskoma annyit alszik,
amennyi csepp a tenger,
amennyi fütty az orkán,
amennyi sejt az ember.
Taskoma nődögél csak,
ahogy cseppből a hullám,
ahogy hangból a dörgés,
ahogy szikrából tűzláng.
Taskoma manótündér,
akinek álma óriás,
akinek minden útja
levegőégen úszás.
