Miklya Zsolt versei
Taskoma alszik Taskoma apró két szeme hunyva rajta parázsló gesztenye burka benne magasló égi madárdal Taskoma alszik mindene szárnyal Manótündér Taskoma annyit alszik, amennyi csepp a tenger, amennyi fütty az orkán, amennyi sejt az ember. Taskoma nődögél csak, ahogy cseppből a hullám, ahogy hangból a dörgés, ahogy szikrából…