- fejezet,
melyben Várkonynak megint verekednie kell
„Na, ennyit a korai lefekvésről” – sóhajtott Várkony. Felrángatta a pizsamájára a kedvenc pulóverét, és már nyitotta is az ablakot. Csak reménykedett, hogy Hanga nem került nagy bajba.
– Hát téged aztán várhatlak – hallotta az ablak alól a barátnője hangját. – Várkony, ezt nem fogod elhinni… még jó, hogy mindent felvettem telefonra.
A fiú kiugrott az ablakon, a lány pedig mondta, mondta megállíthatatlanul:
– Amikor bementem a boltba, azt hittem, hogy Bogit ott találom, hiszen a szemünk láttára ment be. De az üzlet tök üres volt, érted? Se Bogi, se Marinetta kisasszony nem volt sehol. Egy ideig nézelődtem, mellesleg felfedeztem, hogy az a bizonyos telefon, amit állítólag Hannah Montana használt, hiányzik a polcról, tehát nyilvánvalóan megvette valaki. Méghozzá, ha nem tévedek, márpedig nem tévedek, Bogi vette meg, tehát nyilvánvalóan ő tartozik még Mező Katánál is több pénzzel… Szóval egyszer csak kijött Marinetta kisasszony a raktárból, a kezében a nagy mappával, tudod, amibe az adósságokat írja. Nagyon kedvesen elbeszélgettünk, megengedte, hogy megint megnézzem azt a régi könyvet, aztán egyszer csak betoppant Dér és Soós, de nem úgy, mintha vásárolni vagy nézelődni jöttek volna. Úgy viselkedtek, mint akik éppen elkéstek valahonnan. Pár perc múlva kijöttem a boltból, de nem mentem messzire. Vártam egy kicsit, és újra benéztem… és most Dérék sem voltak bent! Erre átmentem az utca másik oldalára, és felmásztam Péter Tóni bácsi szilvafájára, onnan tökéletesen ráláttam a bolt ajtajára, és csak vártam, vártam, hogy történjen valami. De nem történt semmi. Semmi. Öt óra felé Kovács Noncsi bement a boltba, aztán egy idő múlva kijött, meg Mező Kata is beugrott pár percre. Feltűnően szomorúan távozott. Aztán hatkor Marinetta kisasszony bezárta a boltot…
– És Bogiék még bent voltak?
– Bizony ám! Egészen nyolcig! Majd lefordultam a végén az ágról, el nem tudod képzelni, milyen kényelmetlen órákon keresztül egy szilvafán ücsörögni. Nyolc múlt, mikor kijöttek – de nemcsak ők. Tessék, nézd meg, itt a felvétel!
És Várkony orra alá nyomta a telefonját. A sötétség meg az ágak miatt csak annyit lehetett látni, hogy a bolt ajtaja kinyílik, és öt alak jön ki rajta. Úgy mozogtak, mintha öregek vagy rettenetesen fáradtak lennének. A fiú döbbenten ismerte fel Bogit, Dért és Soóst – és két hetedikest abból a csapatból, akik néhány nappal azelőtt meg akarták verni.
Másnap az osztályban több érdekes dolog történt, mint azelőtt egy fél év alatt. Az első izgalmat Liza néni szolgáltatta. Magyar órán azt próbálta elmagyarázni az ötödikeseknek, hogy mi tehet valami egyszerű dolgot különlegessé, értékessé.
– Vegyünk egy egyszerű paprikafüzért… – kezdte.
– Mit? – csodálkozott az osztály. – Olyan erőspaprikásat, amit a gulyáslevesbe áztatunk? Vagy a műanyagot, amit a kínai boltban vehetünk meg konyhadísznek?
– Nem, nem, nem! – tiltakozott a tanárnő. – Tudjátok mit, mondok egy másik példát. Itt van Eszti pólója.
Eszti büszkén húzta ki magát, mintha egy olimpiai érmet készülne átvenni.
– Ha jól megnézzük, egy teljesen átlagos, hétköznapi vacak. Talán még itt-ott a varrása is bomlik.
– De ez egy igazi… dedikált… – habogott a póló tulajdonosa összezavarodva.
– Ugyan már! – kacagott már-már gonoszan Liza néni. – Attól nem lesz értékes, hogy valaki ráír egy nevet…
Hatalmas hangzavar támadt. Az osztály egy emberként próbálta bizonyítani, hogy Eszti pólója igenis értékes darab. Hanga még a táblához is kiment, és pontokba szedve felírta Liza néninek a gyerekek érveit. A vita épp tetőzött, amikor megszólalt az óra végét jelző csengő.
– Lesz valami házi feladat? – kérdezte a mindig gyakorlatias Takács Csabi.
– Ó, igen! – felelt csillogó szemmel Liza néni. – Fényképezzétek le telefonnal, amit Hanga összeírt nekünk, és másoljátok be a füzetbe, de előtte írjátok fölé, hogy „A műalkotások jellemzői” – Elkezdte összerámolni a cuccait, és közben azt motyogta maga elé: „Életemben nem tartottam még ilyen jó órát. Napok óta ez az első, amin senki nem aludt el.”.
A gyerekek még szünetben is lelkesen tárgyalták az irodalom óra eseményeit. Kovács Noncsi éppen Dérnek magyarázott valamit, amikor a fiú rosszul lett a folyosón. Egyszerűen összeesett, leeresztett, mint egy luftballon. Radnai rohant a tanáriba, Giza néni pedig azonnal hívta doktor Kóspallagit.
A doktor mindenkit név szerint ismert Kövesparton, még a mostani iskolások anyukájának is ő írta fel annak idején a toroköblögetőket. Az orvostudomány vívmányait nem sokra tartotta a kopaszodó, vékonycsontú és meglehetősen izgága öregember. Azt vallotta, hogy a sok városi flancos gyógyszer csak az emberek pénztárcáját könnyíti meg, nem az életüket, és hogy nincs olyan nyavalya, amit egy hetes főttkrumpli-diéta vagy egy kiadós Maripen-kúra helyre ne tenne.
Mire az orvos megérkezett, Dér már magához tért, de az osztályfőnök hallani sem akart arról, hogy felkeljen. Kóspallagi doktor átverekedte magát a fiú körül bámészkodókon, félrelökte Radnait és Soóst, akik a kritikus helyzetben elfelejtették, hogy össze vannak veszve, és kiadós nyögdécseléssel lekuporodott a fiú mellé.
– Összevissza ver a szíve, és a légzése is kihagy – állapította meg kis idő múlva ugyanazt, amit Giza néni már negyed órával ezelőtt. – Azt hiszem, egy kicsit túlhajszolta magát. Felírok egy doboz Maripent, ha azt beszedi, pár nap múlva kutya baja lesz.
– Rejtély, hogy Kövespart hogy nem halt ki egy ilyen orvos mellett?! – csóválta a fejét Hanga. – Teljesen nyilvánvaló, hogy sokkos állapot állt be, és a kardiovaszkuláris rendszere…
– Te honnan tudsz ilyeneket? – nézett Hangára Takács Csabi döbbenten. – Ilyen szavakat még a Spektrumon sem használnak!
– Takács, nálad még egy hátrányos helyzetű cincérpondró is tájékozottabb! – csattant fel Hanga. – És talán azért tudok ilyeneket, mert nem a Spektrumot bámulom egész nap, nem gondolod?
Az orvos Dér kezébe nyomta a szokásos receptet, aztán két nyolcadikost adott mellé kísérőnek, hogy hazamenjen. Még alig léptek ki az iskola ajtaján, máris új szenzáció történt: Radnai és Soós összeverekedtek a folyosón.
– A Soós teljesen bedilizett – mondta Ádám Dávid, aki szemtanúként vett részt a verekedésben. – Radnai valami olyasmit mondott, hogy Dér a hülye egér miatt esett össze, erre Soós neki esett, és olyanokat kiabált, hogy fogja be a száját, vagy még nagyobb baj lesz.
– Legalább szóba álltak vele – húzta a száját Várkony. – Szegény Radnai nagyon kivan, mióta lepattintották. Épp tegnap mondta chaten, bármit megadna, hogy újra bevegyék…
– Valszeg nem erre gondolt – tette hozzá Maszák Karcsi.
Hanga egy szót sem szólt. Elővette a telefonját, és beírt valamit a keresőbe.
