Dévérkeszeg
Hegedülni kezdett a dévérkeszeg. Híres hegedűművész leszek. Mondta a tónál, az ebihalnak. A klasszikus zenéért a halak, élnek-halnak. De az ebihal szomorú lett. Jó neked, te keszeg. Én meggebedhetek, a hátamon pöröghetek, akkor is csak egy brekegő bitang béka leszek. Ne búsulj. Vigasztalta a dévérkeszeg. Bár rossz lehet egy ebihalnak, mi csak béka lehet. Mi lenne, ha megtanulnál tevén lovagolni. Te lennél az első béka, ki nem fog kutyagolni. Sőt a tevét úgy üli meg, hogy annak látványától a legjobb zsoké is meggebed. De az ebihal csak csóválta a fejét. Tériszonyom van, és utálom a tevét. Hanem most, hogy mondod, és ez nem utópia, nagyon érdekel a meteorológia. Kell hozzá egy létra, meg egy befőttes üveg, némi tananyag, no meg a szellemi közeg. Mi igényli, hogy megmondjam, milyen lesz az idő. Hogy piros hó fog esni, vagy kánikula jő. Hogy sílécet vegyünk, vagy rövid klott-gatyát, hogy megegye az irigység aignerszilárdt. Így hát a tó felől száll a klasszikus zene. A dévér gyakorol, nem fárad sose. Süt a Nap, hét ágra. De ott ezt tudják már nyolc hete.
