Indul a gőzős, fújtat a mozdony,
Édes dióval tele a puttony,
Sípol a kalauz, zakatol a gép,
Prüszköl a paripa, nyikorog a fék.
Szállunk-repülünk balatoni szélbe’,
Mérges a vasutas, kormos a képe,
Látom az ablakon, mennyi vitorlás,
Keneséről integet a letenyei portás.
Szállunk-repülünk balatoni égbolt,
Sárkányrepülő – nem is olyan rég volt,
Kinézek az ablakon a kicsi alagútban,
Dörzsölöm a szemeim. Már megint elaludtam.
Szikrázik éjjel a fekete égbolt,
Lomb mögül nagyokat hunyorog a félhold.
Szállunk-repülünk a tihanyi révnél,
Ott maradt a kalapom a kenesei péknél.
