SULIBA MÉG…
Suliba még nem jár ugyan,
s azt beszélik kiskegyedről,
hogy így számol már hangosan:
„Egy meg egy az persze kettő.”
De mert egyikünk se tudja
kettőnk közül, hogy így van-e,
hát a kezemet megfogja:
„Most olvassunk, jobb lesz, gyere!”
KARÁCSONY, KATI
Karácsony, Kati, hű de jó,
egész évben ezt várom ám,
ha erre jön, akkor vidám,
gyengéd lépése hallható.
Dalok, hó és harangozás,
kis lámpácskák a fán, figyelj,
és csupa kedves drága fej…
Egy év múlva se kéne más.
Vörös István fordításai
