Nógrádi Gábor:Tititá, a fekete hajú

Nem tudom, más írók szövegében mennyi a személyes élet, élmény, emlék. Az én írásaimban sok. No, persze nem pontosan másolom, ami megtörtént. Csak úgy használom, mint egy rajzvázlatot. Néhány vonal, folt, motívum lebeg előttem, amelyeket aztán kiegészítek, kifestek.

Olvasóim, Babos Borcsa és a lánya, Zita megkérdezte a minap az fb-n, hogy Tititá története valóban megtörtént-e, vagy csak kitaláltam.

A Tititá Csacsukuáról című mese a Galambnagymama írásai között található. Egy Ázsiából magyar mamájával idemenekült kislányról, az iskolai osztályomról, meg rólam szól. A kislányt először kiközösítik az osztálytársak, mint idegent, aztán befogadják, mert elterjesztem róla, hogy egy csillagról érkezett, s ezt ő sem tagadja. Három szótagból álló neve számunka kiejthetetlen volt, de úgy hangzott, mintha azt mondanánk: tititá. Úgyhogy Tititá lett a neve. Én meg a barátja. Mert mellém ültették. És kivirágzott köztünk a szerelem.

Borcsának és Zitának válaszolva eszembe jutott az igazi Tititá.

Tizenegy éves koromban a nyíregyházi kórház szemészetére kerültem azzal a csúnya egyiptomi szembetegséggel, amely ma már ‒ remélem ‒ igen ritka Magyarországon. Két hétig voltam a kórházban, és beleszerettem egy hosszú fekete hajú, kissé ferde szemű lányba, aki nem lehetett idősebb, mint én. A fiúk és a lányok külön kórteremben voltak, de én kiszöktem az épületből este, és meglestem a lányok ablakán keresztül, ahogy az én Tititám a hosszú haját fésülgeti. Azt hiszem, igazából a hajába szerettem bele.

Annak idején sokszor voltam szerelmes, mert a szerelem megtöltött életerővel, felajzotta testem, lelkem, s ha járkáltam, lebegtem a föld felett.

Udvarolni persze nem tudtam, csak butáskodtam, leskelődtem, és fecsegtem a lányról meg az érzéseimről a többieknek. Még az is meglehet, hogy a hosszú hajú lánnyal sohasem beszéltem négyszemközt. Úgy emlékszem, Zsuzsinak hívták.

Nem hiszem, hogy Ázsiából jött. De minden lehetséges. Talán cigány volt. Abban a boldogabb életkorban még senkit nem érdekelt a másik származása.

A mesémben Tititá a mamájával együtt visszatér a hazájába, az ő csillagára, ahol az édesapja várja.

Két hétig voltam a kórházban. Zsuzsival nem találkoztam többé. Jöttek más szerelmek, amelyek története ott lebeg a meséimben, a regényeimben.

Mind, mind ott élnek tovább. Ott élek tovább én is.