Ovi Danika nagy kedvence a kocka. “Kocka leszek, ha megnövök” – mondja. “De nem mint apukám, tömör se, de nem ám, én kék leszek, üreges, és csonka”. Sarokban álldogál Rambó, két keze mindegyik kampó. Tanakszik a néni, mi legyen, csak nézi, jó lesz mint kabátakasztó. Luca, hogyha nem látja senki,…
A kóborló majomhorda éneke A lógós összevissza csürhe ficánkol a fákról az űrbe. A bandánkat irigylitek? Na és az extra kezeket? Szeretnétek-e, hogyha volna farkatok, és így kunkorodna? Idegesek vagytok, tesók? Mert a farkunk a képbe lóg? Most itt ülünk az ágbogon, s gondolkodunk klassz dolgokon. Nagy ötletünk…
Kopó világ Lennék fehér, zsemlefoltos foxi. Szegődnék egy óriás nyomába. Biztos ez? Gazdáznék? Vagy maradnék kóbor? Szagot fognék? Kántorkodnék? Elkapnám a rosszakat? Kiharapnám a rosszukat? Most is őket nézem a harapásnyi erkélyről. Világ az embertérdek alatt. Közlekedőfolyosók. Lépésminták. Körömkopogások. Drága dogok, komoly kopók, hű ebek. Virslikutyák, szivarkutyák, drótszőrű foxik, egyéb…
EGYIRÁNYÚ Előre megmondtam, hogy ezzel a kutyatartással be fogunk menni egy egyirányú utcába, mert amikor felelősséget vállalunk például egy kanáriért, egy aranyhörcsögért, tengerimalacért vagy kismacskáért, már úgy értem, külön-külön, nem egyszerre, hiszen egyébként a macska megenné a tengerimalacot, aranyhörcsögöt és kanárit, és ha még a kutyát is ideszámítom, az…
Miért nincs több keze és én elhittem hogy több pöttye lesz a labdának mint egy katicabogárnak vagy még egy kereke nő a távirányítós traktornak mert apa kezében életre keltek a tárgyak miután meghaltak a korhadt fadarabokat amikből a madaraknak télire készített etetőt anyu hozta a szotyit míg apa kalapáccsal…
– részlet- Kerekerdő közepén, azaz a közepétől valamivel balra, a nagy vakondtúrás mögött három lépéssel hevert a földön egy faderék. Óriási, fekete szájú alagútra hasonlított. Körötte vadszederbokrok, előtte tisztás. Villám sújtott belé, régen, még zöldellő korában, később egy szélvihar ledöntötte, gyökerei kifordultak a földből. Kerekerdő állatai kezdetben elkerülték, riasztotta őket…
Taskoma alszik Taskoma apró két szeme hunyva rajta parázsló gesztenye burka benne magasló égi madárdal Taskoma alszik mindene szárnyal Manótündér Taskoma annyit alszik, amennyi csepp a tenger, amennyi fütty az orkán, amennyi sejt az ember. Taskoma nődögél csak, ahogy cseppből a hullám, ahogy hangból a dörgés, ahogy szikrából…
Százával jöttek, ezrével. Merwick nem nézett hátra, nem vesztegette rá az időt. Lába előtt az árnyék jelezte, hogy elsötétült az ég, annyian vannak a fejük fölött. Megszorította a lány kezét, mert felbukkant előttük a part. Mia tudta, hogy a szakadt part alatt, ahol futnak, ott hullámzik a tenger, a kikötőben…
* Egyszer egy lányt, a neve Lonci, hívta egy zacskó: gyere, bonts ki! Megtette, mit látott: örömtáncot járt ott sok tündérré változott zokni. * Volt egy lány úgy hívták Ilonka Nem ivott tejet csak titokba’ Mikor ez kiderült Az apja kiterült S megivott mindent azonnyomba’
fejezet, melyben Várkonynak megint verekednie kell „Na, ennyit a korai lefekvésről” – sóhajtott Várkony. Felrángatta a pizsamájára a kedvenc pulóverét, és már nyitotta is az ablakot. Csak reménykedett, hogy Hanga nem került nagy bajba. – Hát téged aztán várhatlak – hallotta az ablak alól a barátnője hangját. – Várkony, ezt…
KultúraKerekítő Kh. Alapítvány
www.kulter.hu
