Szabó T. Anna gyerekversei

Nyelvnyalogató Béke, baka, béka, bökő, bakó, bika – a magyar a nyelvek egyik legjobbika. Káró, kóró, Kira, kora, kára, kéri – a sok szó a földet mindjárt körbeéri. Énem, ónom, inam, Annám, innám, ennem – mennyi rengeteg szó! Mégis elfér bennem.   Képtelen képek: rajzold le! Első rajzon: a halmozi-halmozó.…

MESÉLJ MÉG!

Ijjas Tamás meséi

Élt egyszer egy bika, aki olyan kicsi akart lenni, mint a béka. Nem evett többé szénát, se szalmát, sőt egyáltalán nem evett semmit. Hiába könyörgött neki a borja, hogy álljon le, mert akármennyit is éhezik, soha nem fogyhat egy bika békává, de a bika juszt sem állt le, sőt még…

MESÉLJ MÉG!

Horváth Viktor versei

Zivatar Zivatar közeleg, de hideg lett! feketén fut az égen a felleg; bogarat, levelet visz a szél; gyerekem, de azért te ne félj! Hóvihar Lagziba indul az ősz hajú fagy; hópihe néni az új feleség; a fején csak a hó a kalap; bőgve fütyül neki csúnya zenét. Időjárás a Holdon…

MESÉLJ MÉG!

Mosonyi Aliz meséi

Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette.  Egyszer az utcán meglátta őket a királynő. Intett nekik, hogy álljanak meg. –Felség – mondta a kisasszony –, mit óhajt? –…

MESÉLJ MÉG!

Nógrádi Gábor: TITITÁ CSACSUKUÁRÓL

Pálcikavékony, copfos kislány volt Tititá. Már ezt is nagyon furcsálltuk. A kettes számú iskolában, ahova annak idején jártam, még sovány kislány is alig akadt. A harmadik bében pedig daginak csúfoltuk mindegyiket. Ha nem volt dagi, akkor is. Copfot pedig senki sem hordott. Nemcsak az alakja és a hajviselete volt fura…

MESÉLJ MÉG!

Mészöly Ágnes: Hanga és Várkony

fejezet, melyben először csak az idő rohan, aztán Hanga és Várkony is   – Te egyébként mit csinálsz itt? – kérdezte még mindig ostoba képpel Várkony, miután felszedegették, és az ismeretlen lány táskájába tuszkolták a halom tankönyvet és füzetet. – Én vagyok az új tanfelügyelő – válaszolt angyali mosollyal a…

MESÉLJ MÉG!

Zalán Tibor: Bobó és a mi végre

El kell tűnődnöm azon – tűnődött el Bobó ezen – hogy mi végre vagyok a világon! Remélem, szüleim megkímélnek az elcsépelt és kínos gólyamesétől, miszerint valami efféle csőrös szárnyas állat dobott le egy érett nyári hajnalon a kéményen, ami amúgy nyilván sok takarítással és engem csutakolással járt volna – a…

MESÉLJ MÉG!

Vörös István: Fifi kutya

Tele van a kicsi szoba fut, üget a Fifi kutya körbe, karikába. Ha beborul az a szoba leesik a Fifi kutya fényes koronája. Tele van a kutya füle mire megy a Fifi vele, nincsen koronája. Ha beborul az a szoba nem ugat a Fifi kutya, fény volt koronája.

MESÉLJ MÉG!

Markó Béla: Lapát

Általában nem szép dolog valakit „lapátra tenni”, bár ez nyilvánvalóan függ a helyzettől is, hiszen a közismert mesében tényleg szörnyű lett volna, ha Jancsi és Juliska végül is lapátra kerül, viszont ami a gonosz boszorkányt illeti, egyáltalán nem olyan elkeserítő, hogy saját csapdájába esett, vagyis ráült a saját lapátjára, mindezt…

MESÉLJ MÉG!

Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert 2 / A Slampos utca rejtélye (részlet)

1. A Születésnap és egy régi történet képei Aznap kezdődött. Aznap volt a furcsa elkezdődések és talán a befejezések időszaka, aznap teljesedhettek ki azok a ferde pillanatok, amelyek kontinenseket űznek el a helyükről, vagy bírnak maradásra, esetleg bolygókat szédítenek meg. Szóval. Aznap volt Lassú Báró, és láss csodát, Nagyapa születésnapja,…

MESÉLJ MÉG!