Nagypál István: Szürkepolisz (részlet)

Nyolcadik fejezet A város közepén egy hegy állt, tetején egy különös épület, ami egy középkori kupára emlékeztetett. A helybéliek Urnavárnak nevezték. Koromfeketére festették, hogy  éjszakánként alig lehessen látni. Habár az északi szél időnként körbe-körbe fújta, ám az ősi hamvak porfelhőként tovább kergették. Évtizedekkel ezelőtt még temetkezési helyként működött, manapság azonban…

MESÉLJ MÉG!

Kalla Éva meséje

Valda és Vulda Isten teremtett ege alatt élt a földön tekergő patak mellett, faluszélen fatornyos kis házikóban egy jámbor férfi, Valda, a cigányprímás. Messze földön, tengereken is túl híre ment hegedűjátékának. Ujjai a húrokon olyan gyorsan jártak, hogy azt senki emberfia meg nem tudta utánozni, de még a szemével követni…

MESÉLJ MÉG!

Vörös István versei

Dalocska   Amíg lehet, amíg szabad, villog kezed, vibrál szavad.   Mikor tilos, mikor titok, arcod piros, csupa nyirok.   Ami tilos, ami titok, múltból kimos, fölkap, ledob.   Mikor kezed vibrál, s szavad – villog neked. Amíg szabad.   Állatok érkezése   Megjöttek a cinkék, csőrük vízbe mártják, vízbe…

MESÉLJ MÉG!

Stefan Tićmi: Akiko vagyok (részlet)

II. fejezet A reggel olyan volt, mint a napra kitett fagyasztott gyümölcs: várni kellett rá. Megittam egy pohár langyos citromos vizet, melyben a méz lassan olvadozott, mint a fagyasztott gyümölcs. „Akiko, kislányom, mikor indulsz az iskolába?” „Pár perc múlva, apa. Én továbbra sem ismerem a számokat.” „Felkészültél a mai órákra?”…

MESÉLJ MÉG!

Németh Gábor Dávid versei

Csokoládészívű   Csokoládészívű kikacsint a csillagtárgyak közül. Éttestű, tejlelkű. Égtejjel töltött. Óvatos, sokan bele akarnak harapni. A színcsupasz éjszakában él. Olvadós a szeretete. A Hold öntetté kápráztatná, hogy amikor nincs teli, töltse ki. Hiába mordszósz, lényeg a látszatfény, távolforma.   Meglágyul tőle a Hold. Lemond a mindig-kerekségről. A cukorfényről. Egymásba…

MESÉLJ MÉG!

Ferentz Anna-Kata meséje

A boldogság fiókája   Volt egy madár. Csőre tökéletes ívre faragott vulkándarab. Szemeiben egyszerre van benne a rajta kívül levő világ és saját tüze. Mellkasát szelek táncoltatják. Lapockáira függesztve két sárkány szárnyai. Már egy éve is volt, hogy kirepült a fészekből. Eljött az ideje, hogy saját fészekaljat alapítson. Egy nap…

MESÉLJ MÉG!

Jász Attila versei

Jókeddvű történet   Két macskám is lesz majd, ha az új apukámhoz költözünk, és mind a kettőt egyformán fogom szeretni, egy éjfekete és koromsötét,   és amikor összetalálkoznak véletlenül a vacsoránál, csak nézik majd egymást csodálkozva, mintha tükörbe bámulnának,   biztosan összekapnak minden apróságon, de legjobban azt szeretném, ha a…

MESÉLJ MÉG!

Gáti István verse

Eljön az ünnep   Tél ideballag. Ringnak a gallyak. Kottafejekként ülnek a varjak.   Párna a felleg, tollpihe ellep. Széncinegékkel játszik a kerted.   Sercen a lángos. Hódara szálldos. Lámpaszemekkel pislog a város.   Zár vasa nyikkan. Betlehem itt van. Szól a toronyban távoli bim-bam.   Bűvös a szappan. Lásd,…

MESÉLJ MÉG!

Balaskó Ákos verse

Most bootol pontosan Most bootol pontosan, engedem, hadd menjen. Töredezettségmentesí- teni kell, egyetlen összefüggő helyen, egy tárterületen legyen minden emlék, ha felkel a gyerekem. Látom, már ébredez: szeme homokóra, mosolyog, lehúnyja, lepereg, és megvesz kilóra. Nyitja ablakait, rendszerprocesszeit, játéktól, meséktől, asztala megtelik. Vágtatnék utána még egész nap, de négy kávétól…

MESÉLJ MÉG!