Kilencedik fejezet A hamutengerhez vezető utat a vakondok vágták, hogy kijussanak a felszínre, de nem gondolták volna, hogy a föld szennyezett és veszélyes. Ezért csak olyan állatok használták az idők folyamán, akik vakok vagy gyengénlátók, ugyanis számukra nem okoz gondot a sötétség. Azonban, amikor eljutottak a tengerhez, mégis látni vélték…
Nyolcadik fejezet A város közepén egy hegy állt, tetején egy különös épület, ami egy középkori kupára emlékeztetett. A helybéliek Urnavárnak nevezték. Koromfeketére festették, hogy éjszakánként alig lehessen látni. Habár az északi szél időnként körbe-körbe fújta, ám az ősi hamvak porfelhőként tovább kergették. Évtizedekkel ezelőtt még temetkezési helyként működött, manapság azonban…
Harmadik fejezet Miután a téli viharokat követően enyhébbre fordult az idő, esőfelhők jelentek meg a város felett. Tavaszodott. Erik nagyapja fényképeit nézegette, az almáriumban elrejtett csokoládé ízére emlékezett, ahogyan az ablak előtt állt és a még csupasz nyárfák ágaira figyelt. Mialatt szülei autója kihajtott a parkolóból és elindult a hétvégi…
Második fejezet Tél közeledett. A fűszálak alig voltak már zöldek. Előjött Erik asztmája. Sokszor otthon kellett maradnia. Ágyban feküdt, az éjjeli szekrényén forró tea, tálcán friss leves. Az anyukája mindent behozott neki. Ebéd után még csokit is kapott, pedig nem is gondolt rá, nem is kért. Sorozatos asztmás rohamok törtek…
Első fejezet Erik hazajön az iskolából, ledobja táskáját a cipőtartó szekrény elé. Lerúgja cipőjét a szobában, mielőtt az ágyra vetné magát. A bejárati ajtóval szemben lévő fali tükörre rá se néz. Pedig a szürke tükörből két halvány sárga szempár csak ő utána leskelődik. Erik átlagos nyolcéves fiú, az iskolában osztályelső,…
KultúraKerekítő Kh. Alapítvány
www.kulter.hu
