Gáti István verse

Ott ül a felhőn nagymama

 

Ott ül a felhőn nagymama.
Mellette kedvenc angyala.
Nem fizet számlát, csekkeket.
Sok éve már, hogy mennybe ment.

Idelent folyton dolgozott.
Csodáltuk, vénen hogy mozog!
Egész nap főz és futkároz.
Hogy van még kedve buktához?

Boldog a felhőn nagymama.
Virágos blúz van rajta ma.
Kíváncsi szemmel tekintget.
Kihúzom magam. Felintek.

Nagymama járkál peckesen.
Nincs vele gyűszű, lecke sem.
Vacsora szénné nem éghet.
Most végre jókat mesélhet.

Létünkbe pár ízt visszacsen.
Lepöttyen ránk a szilvadzsem.
Édesebb tán mint hajdanán.
Gyümölcsként lógunk nagymamán.