Vörös István versei

Dalocska

 

Amíg lehet,

amíg szabad,

villog kezed,

vibrál szavad.

 

Mikor tilos,

mikor titok,

arcod piros,

csupa nyirok.

 

Ami tilos,

ami titok,

múltból kimos,

fölkap, ledob.

 

Mikor kezed

vibrál, s szavad –

villog neked.

Amíg szabad.

 

Állatok érkezése

 

Megjöttek a cinkék,

csőrük vízbe mártják,

vízbe mártott csőrük

maga a vigasság.

 

Fekete sörénnyel

megjöttek a lovak,

fekete sörényük

maga az alkonyat.

 

Megjöttek a nyulak,

a foguk egyre nő,

egyre növő foguk

az elfogyó jövő.

 

Rágniuk kell, rágni,

megjöttek a nyulak,

és amit szétrágnak,

szétrágva is marad.

 

Megjött az egérnép,

jönnek a patkányok,

ahol a patkány jön,

titkos járat tátog.

 

Megjött az elefánt,

gyűrött az ormánya,

tüzet ivott éjjel,

fütyül a világra.

 

Ahogy egy elefánt

a világra fütyül,

úgy hasad meg az ég,

csillagostól kidül.

 

Dőlnek a csillagok

bele a reggelbe,

az ember aludna,

így van elrendelve.

 

Megjött egy denevér,

harmatos a szárnya,

órákon át repült

a sötét világba.

 

Eltűnt a világvég,

mint egy tábla csoki.

Nem is túl nagy titok,

megette valaki.