A Beretva és tőr Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei című könyvsorozatának 2.5-dik tagja. S hogy miért két és feledik? Mert megelőzi két, jóval vaskosabb kötet: a Leányrablás Budapesten és a Rudnay-gyilkosságok, időközben pedig a harmadik teljes jogú tag, az Ármány és kézfogó is megjelent. A többi könyvhöz hasonlóan a Beretva és tőr is az Osztrák-Magyar Monarchiabeli Magyarországon játszódik, s – a Rudnay-gyilkosságokat folytatva – a perzsa sah honi látogatását dolgozza fel. Egészen konkrétan az említett kötet mellékszálának tekinthető a Beretva és tőr, hiszen azt a pár napot öleli fel a sztori, mikor Ambrózy Richárd elhagyja az előző mű fő helyszínéül szolgáló villát, s a Hungária Nagyszállóba megy Vámbéry Ármin keletkutató kérésére. Itt száll meg ugyanis a sah, népes udvartartásával egyetemben. S itt kezdődnek a bonyodalmak!
A rövid, de annál izgalmasabb kötet főszereplője Ambrózy Richárd magándetektív mellett Hangay Mili kisasszony. Hangay Emma, a többi könyv fontos figurája ezúttal nem kap szerepet, ezt jó néhány rajongó a szerző szemére is veti. A Beretva és tőr azonban egyfajta epizódként funkcionál az Ambrózy báró esetein belül, s mint olyan, a „nagy történet” előrehaladását nem szolgálja. De ez nem is baj, hiszen így is szórakoztató. Műfajából adódóan a történet egyszerű vonalvezetésű: nincsenek benne nagy traumák, sokkal inkább a komikum dominál. Azonban emellett vérbeli detektívregénnyel van dolgunk, amely Hangay Mili narrációja révén ügyesen vonja be olvasóját az okfejtésbe. Azonban Ambrózy Richárd perspektíváját nem igazán ismerjük meg; a báró, aki a nyomozás javarészét végzi, visszatart információkat. Nincs tehát mindentudó narrátor, ugyanúgy várjuk a végkifejletet, mint a tanácstalan perzsa sah.
Böszörményi Gyula az olvasóhoz intézett végjegyzetében (Még néhány szó az Olvasóhoz) felfedi a kötet forrásait. A Beretva és tőr – hasonlóan a sorozat többi tagjához – igaz történeten alapul. A perzsa sah Mozaffar ad-Din Qajar, vagy ahogy a szöveg a korabeli sajtó hibás írásmódját használva hívja: Muzaffer ed-din Qajar , 1900. szeptember 24. és 27. között tényleg a fővárosban tartózkodott. Az esemény hatalmas visszhangot kapott, a korabeli írások a látogatás majd minden részletét megosztották az emberekkel. Mirza Reza Kermani szintén valós, azonban gyerekének története már fikció. Serop kán, Szladics Tódor, Széll Kálmán, Vámbéry Ármin és még sorolhatnánk a neveket, mind-mind egykor élő személyek. Azonban a detektív (kis)regény magvát adó konkrét történetek a képzelet szüleményei, s Couperet rendkívül érdekes alakja is a szerző fantáziájának műve.
Mindezekkel a részletekkel együtt a rövidke olvasmány tökéletesen megidézi a Monarchia világát: szóhasználata, utalásai a korabeli valóságra megállják a helyüket, s pillanatokat alatt egy valaha volt világba repítenek minket. A figurák közül a korábbról már ismert Ambrózy Richárd a leginkább megrajzolt: a gőgös, önfejű, de egyedülálló képességekkel bíró detektív minden felsőbbrendűsége ellenére szimpatikussá válik. Egyrészt bátorsága – semmibe veszi a szociális elvárásokat: még a sah ajánlatait is visszautasítja –, másrészt Milivel való kapcsolata miatt. Mili kicsit szeleburdi, érzelmes figurája kellemesen ellensúlyozza a báró hidegségét, s mintha ebben a részben Ambrózy igazán elkezdené értékelni a lány segítségét. Néha kicsit sértő fogalmazása ellenére is partnernek tekinti őt, s mikor a rejtély megoldódik, Milinek is jut a dicsfényből.
A fordulat pedig – minden a lapokon előforduló szó szerinti és képletes rémség ellenére – ötletes és egyedi. Böszörményi Gyula hatékonyan használja a detektívregények és a fiataloknak szóló irodalom kereteit, de megfűszerezi őket egy abszurd csavarral. Hogy mi az a csavar, azt azonban már nem mondom el. Nyomozzák ki az olvasók inkább, Richárddal és Milivel karöltve!
Murzsa Tímea
