Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? Hogyan tudott Jézus járni a vízen? Miért teremtett bennünket Isten, ha tudta, hogy bűnt fogunk elkövetni ellene?
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az ilyen, és ehhez hasonló kérdések nem csak a gyerekeket foglalkoztatják. A Jezsuita Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent, 31 gyermek Ferenc pápához intézett kérdéseit és a rájuk adott válaszokat tartalmazó „Kedves Ferenc pápa!” című kiadvány így nagyon izgalmas olvasmány kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
A Loyola Press jezsuita kiadó múlt év májusától gyűjtötte a világ 26 országában-többek között Albániában, Kínában, Peruban, Nigériában, vagy éppen egy Szíriához közeli menekülttáborban- élő gyerekek leveleit, amiből a kiadó munkatársai kiválasztottak harmincegyet, majd P. Antonio Spadaro, a La Civiltà Cattolica című olasz jezsuita folyóirat főszerkesztője egy rendhagyó interjú keretében diktafonra vette Ferenc pápa válaszait. Így született meg a különleges kiadvány, amiben egyáltalán nincs helye negédes mellébeszélésnek. Nem hiába jellemezte Ferenc pápa így a gyerekek leveleit: „Ezek ám a kemény kérdések!” És valóban, a gyerekek sohasem beszélnek mellé, kérdéseik közvetlenek és nagyon lényegre törők. Ferenc pápa pedig nem bocsátkozik homályos, elvont elméleti fejtegetésekbe, hanem megkapó egyszerűséggel, közérthetően beszél, ugyanakkor rendkívül őszinte és konkrét válaszokat ad, komolyan veszi tehát a gyerekek gyakran teológiai mélységeket is érintő kérdéseit.
Egy kínai kisfiú például megkérdezte tőle, hogy a nagyapja, aki nem katolikus, a pokolra fog-e jutni ezért. Erre Ferenc pápa Vianney Szent Jánost, a plébánosok védőszentjét idézi. Vianney Jánoshoz egyszer elment egy nő, akinek a férje öngyilkos lett, a mélybe vetette magát egy hídról. Az asszony azért sírt, mert biztos volt abban, hogy ezért a pokolra jutott a férje. Vianney Szent János azonban megnyugtatta: „A híd és a folyó között ott volt Isten irgalmassága.”
Egy kanadai kisfiú levelére pedig, aki megkérdezte, mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot, Ferenc pápa azt válaszolta, hogy szeretett, mert Isten maga a szeretet.
A szerkesztőket dicséri, hogy a súlyos kérdések mellé könnyedebb hangvételű, ám mégis nagyon emberi levelek is bekerültek a válogatásba. Ferenc pápa egyéniségének pedig talán az az egyik legmegkapóbb vonása, hogy úgy képviseli hitelesen a katolikus egyházat, hogy mindeközben végtelenül emberi és emberközeli. Megkapó természetességgel és átütő életörömmel válaszolja például egy albán kislánynak, hogy fiatalon mennyire szeretett táncolni: táncos körjátékokat járt, sőt, még tangózott is. Majd megemlíti Dávid király feleségét, Míkolt, aki megbotránkozott, amikor férje gyerekes táncot járt a szövetség ládája előtt. Ferenc pápa pedig nagyon találó módon „Míkol-kórnak” hívja azt, amikor egyes emberek képtelenek kifejezni az örömüket.
Hasonlóan játékos kérdést tett fel Ferenc pápának egy kínai kislány is: afelől érdeklődött, hogy a szentatya miért szeret focizni. Ferenc pápa pedig őszintén bevallja, hogy ugyan szereti a játékot, de mindig kétballábas volt, viszont a csapatjátékból megtanulta az összetartás fontosságát, ami érvényes minden közösségre, így az Egyházra is.
A kötetet a világ különböző vidékeiről származó gyerekek színes rajzaival illusztrálták, amik nagyon sokszínűen tükrözik a kérdezők egyéniségét és gondolatvilágát.
A magyar nyelvű kiadvány Korponai Gábor SJ kiváló fordításában kerül az olvasó elé. A fordító jó stílusérzékkel tartotta meg a gyerekek sajátos, egyszerűbb fogalmazásmódját, a pápa válaszaiból ugyanakkor rendkívüli bensőségesség és személyesség sugárzik. Egyértelmű, hogy a szentatya valódi párbeszédet folytat, és őszinte szándéka, hogy a levélírókon túl elérje a világ valamennyi gyermekét, és a válaszokat kereső felnőtt olvasókat is.
A Kedves Ferenc pápa! című könyv jó szívvel ajánlható kicsiknek és nagyoknak, hívőknek és nem hívőknek is, akik nem csak a válaszokra, hanem arra is kíváncsiak, mi érdekli a gyerekeket szerte a világban.
Izsó Zita
