Vers A dzsungel könyvéből

A kóborló majomhorda éneke

 

A  lógós összevissza  csürhe

ficánkol a fákról az űrbe.

A bandánkat irigylitek?

Na és az extra kezeket?

Szeretnétek-e, hogyha volna

farkatok, és így kunkorodna?

Idegesek vagytok, tesók?

Mert a farkunk a képbe lóg?

 

Most itt ülünk az ágbogon,

s gondolkodunk klassz dolgokon.

Nagy ötletünk lett épp egy perce,

meg is csináljuk, persze, persze,

egy bölcset, jót és nemeset,

ilyet képzeltünk, gyerekek;

ó, elfelejtettük, tesók,

mert a farkunk a képbe lóg.

 

Minden lehetséges beszédet,

amit mond a madár s a véreb,

irha, taraj vagy tollazat,

fecsegj ki most egy perc alatt!

Nahát, kitűnő, ez remek,

úgy lökjük, mint az emberek;

csináljunk úgy, mint ők, tesók,

de a farkunk a képbe lóg;

gyerünk, játsszunk majomfogót.

 

Gyerünk, kavarj velünk az ágon idefent;

kilő, habzik, pattog a horda, inda leng.

A röpködő szemétre s a nemes ricsajra!

Majd nagy dolgokat fogunk tenni, annyi szent.

 

 

A dzsungel könyve idén májusban, a Helikon Kiadónál jelenik meg  Greskovits Endre új fordításában.  A versbetéteket Horváth Viktor fordítja.