A kóborló majomhorda éneke
A lógós összevissza csürhe
ficánkol a fákról az űrbe.
A bandánkat irigylitek?
Na és az extra kezeket?
Szeretnétek-e, hogyha volna
farkatok, és így kunkorodna?
Idegesek vagytok, tesók?
Mert a farkunk a képbe lóg?
Most itt ülünk az ágbogon,
s gondolkodunk klassz dolgokon.
Nagy ötletünk lett épp egy perce,
meg is csináljuk, persze, persze,
egy bölcset, jót és nemeset,
ilyet képzeltünk, gyerekek;
ó, elfelejtettük, tesók,
mert a farkunk a képbe lóg.
Minden lehetséges beszédet,
amit mond a madár s a véreb,
irha, taraj vagy tollazat,
fecsegj ki most egy perc alatt!
Nahát, kitűnő, ez remek,
úgy lökjük, mint az emberek;
csináljunk úgy, mint ők, tesók,
de a farkunk a képbe lóg;
gyerünk, játsszunk majomfogót.
Gyerünk, kavarj velünk az ágon idefent;
kilő, habzik, pattog a horda, inda leng.
A röpködő szemétre s a nemes ricsajra!
Majd nagy dolgokat fogunk tenni, annyi szent.
A dzsungel könyve idén májusban, a Helikon Kiadónál jelenik meg Greskovits Endre új fordításában. A versbetéteket Horváth Viktor fordítja.
