Macskának lenni Péterváron
Komoly szerencse, nem vitás.
Remek zugocska télen-nyáron
A Néva-parti Ermitázs.
Az volt a cár kemény parancsa,
A gyűjteményt őrizze macska.
Nem egy vagy öt, amennyi fér!
Patkány, lapulj! Rohanj, egér!
A múzeum alagsorában
Bóklásznak most is hatvanan.
Mindüknek hosszú karma van.
S egy pincezugban annyi báj van!
Lovasszobor, pár csacska kép.
Művelt a szorgos macskanép.
Kevés egér van mostanában.
Kijár a portás Whiskas-ért.
Ha visszaér, dohog magában:
„Foglalt a legjobb hintaszék!”
Borisz Vityával épp verekszik,
A billentyűn Másenyka fekszik.
Álmában int a macskaláb.
Úgy élnek, mint egy nagy család.
Külön személyzet jár utánuk.
Tányéron jó orosz fogás,
Hallatszik is dorombolás.
Szőnyegre lép puhán a lábuk.
Ki látja őket, rá nem un.
Macskáknak áll a múzeum.
