Demény Péter gyerekversei

Hédi
Felfelé tartja a farkát,
és a szoba minden sarkát
összejárja, simul, illeg,
nem hagyja cserben az ihlet,
hogy talán a laptopomat
nem üli meg – ebgondolat,
ám ő nem eb, hanem macska,
nem lehet kifogni rajta,
ha tejet kap, májat kérne,
májat – vágyik a tejére,
ha rajtam ül, Noémi kell,
ha Noémin, hát Peti kell,
rajtunk összevissza mászik,
mindig csak nem oda vágyik,
nem is arra, ami éppen.
Ki érti ezt? Mert biz én nem.
Hugó
Ő egy lord.
Nagy és mord.
Visszafogott.
Olykor szokott
nyávogni
és dorombolni,
de ez csak
véletlen holmi.
Általában
nincs a mában,
ő az időn
kívülről jön,
és ha kedve van,
hát köszön.