Mosonyi Aliz meséi

Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette.  Egyszer az utcán meglátta őket a királynő. Intett nekik, hogy álljanak meg. –Felség – mondta a kisasszony –, mit óhajt? – Hogy cseréljünk autót, azt óhajtom. Vidd a gyémántos autómat, én nem bírok vele. Száguldozik, mint a szél, kétszázzal. Öreg autót akarok. – Óhajod parancs – mondta a kisasszony, fogta a gyémántos slusszkulcsot, és elhajtott. A királynő is beszállt az öreg autóba, és szép lassan elindította. Csakhogy abban a pillanatban, huj! huj! az öreg autó száguldani kezdett, mint a szél! Huj, huj! Kétszázzal! Árkon, bokron át! – Mit csinálsz? – kiabált a királynő. – Nem szabad! Öreg autó vagy, még megárt! – De az öreg autó csak száguldott, mint a szél, huj! huj! kétszázzal tovább. Föl-le, föl-le, be az árokba, ki az árokból, kanyarba be, kétszázzal, huj! huj! – Életveszély! Életveszély! – kiabált a királynő, előkapta a gyémántos mobilját, hívta a kisasszonyt. – Nem kell az öreg autód! Se lát, se hall! Kérem vissza az enyémet, a gyémántost! Cseréljünk, de rögtön! – Óhajod parancs – mondta a kisasszony. – Cseréljünk. – Szépségem! – mondta a királynő, mikor meglátta az autóját. – Megvannak még a gyémántjaid? – mondta, és elszáguldott, mint a szél. – Te meg én. Mi ketten – mondta a kisasszony az autójának, és elhajtottak szépen, lassan.

Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta, kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette. Egyszer a kisasszony azt mondta: – Nagyon elfáradtunk. Te meg én. Mi ketten. Parkoljunk. – És bedobott a parkolóórába egy pénzt. A parkolóóra lenyelte, és azt mondta: – Kérek még! Kérek még! – Ennyi elég – mondta a kisasszony. – Nem elég! – mondta a parkolóóra. – Adjál még! – A kisasszony bedobott még egy pénzt. – Még, még! – mondta a parkolóóra. – Még mit nem! – mondta a kisasszony. –  Csak nyeled, nyeldekled? Többet nem kapsz! Minek neked annyi? – Szeretem a pénzt! Nyam-nyam. – Egyél inkább cukorkát! – mondta a kisasszony. – Nem kell cukorka – mondta a parkolóóra. – Csak pénz. Nyam-nyam. – Csokoládé? – Nem kell. Pénz, pénz. Azt adjál. – Kifli, perec? – mondta a kisasszony. – Pénz, pénz, pénz – mondta a parkolóóra – Ide vele! – Egy fityiszt! Nem kapsz semmit – mondta a kisasszony. – Már nem is vagyunk fáradtak. Megyünk tovább – mondta, és elhajtott az autójával.

Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. Egyszer a kisasszony fogta a kosarát, és indult vásárolni. – Gyalog megyek – mondta, – csak kenyeret veszek. Inkább mégis autóval – mondta aztán. – Mi ketten. Te meg én. Menjünk csak együtt – mondta, és beszállt az autójába. A boltban betett a kosarába egy kenyeret, és indult a pénztárhoz fizetni. Csakhogy akkor az egyik polcról odaszólt neki egy üveg kompót. – Autózni akarok – mondta a kompót. – Autózni. – Jó, jó, jöhetsz – mondta a kisasszony, a kosarába tette az üveg kompótot, és indult a pénztárhoz fizetni. Csakhogy akkor a másik polcról odaszólt neki egy lekvár. – Autózni akarok én is – mondta a lekvár. – Itt ne hagyjon. – Jó, jó, jöhetsz te is – mondta a kisasszony, a kosarába tette a lekvárt, és indult a pénztárhoz fizetni. Csakhogy akkor az egyik polcról odaszólt neki egy zacskó cukor. – A kis cukorkák is! Autózni akarnak! – Jó, jó – mondta a kisasszony, ti még jöhettek, de most aztán elég – mondta, a zacskó cukrot a kosarába tette, és indult a pénztárhoz fizetni. – És velem mi lesz? – szólt oda akkor a krumpli. – Én is autózni akarok. – Te itt maradsz – mondta a kisasszony. – Nincs igazság – mondta a krumpli. – Nincs több pénz nálam, az az igazság – mondta a kisasszony. – Nézd csak meg jól a zsebeidet – mondta a krumpli. A kisasszony kotorászott a zsebeiben, és talált még egy kis pénzt. – Na látod – mondta a krumpli. – Akkor mehetek én is? – Hát jó, gyere – mondta a kisasszony, kifizette a kenyeret, a kompótot, a lekvárt, a cukorkát és a krumplit. – De nehéz ez a kosár. Még jó, hogy autóval jöttem – mondta, és hazamentek.

Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. – Ma vendégségbe hívtak – mondta neki egyszer. Finom vacsora, finom társaság, torta, minden. Csakhogy téged nem hívtak. Azt mondták, menjek villamossal. Persze, majd villamossal. El is ment a kedvem az egésztől. Inkább itthon maradunk. Mi ketten. Te meg én.

Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. Egyszer, amikor a kisasszony otthon ült, csöngetett a postás, és levelet hozott. A borítékon ott volt a címzés, HÜLYE. – De hát ez nem nekem szól, én nem vagyok hülye – mondta a kisasszony. – Bocsánat – mondta a postás – ma rossz kedvem van. Ilyenkor a leveleim is ilyenek. –És miért van rossz kedve? – kérdezte a kisasszony. – Mert nagyon nehéz a postástáskám. Már alig bírom cipelni – mondta a postás. – Mi ketten. Te meg én – mondta a kisasszony az autójának. – Éppenséggel segíthetünk. Szálljon csak be, hozza a hülye leveleit. – A postás beszállt, elindultak, és egyszer csak azt mondta – De jót autóztam. Már nincs is rossz kedvem. Álljanak meg, bedobom a leveleket. Már egy se hülye, úgy látom.

Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. Egyszer a kisasszony az újságját olvasta, és azt olvasta benne, RÉGI AUTÓK SZÉPSÉG-JÓSÁG VERSENYE. – Szép is vagy, jó is vagy – mondta a kisasszony az öreg autójának –, mért ne mennénk el? Elmegyünk – mondta, és elmentek. Beálltak a sorba, a régi-régi Fordok, a régi-régi Fiatok, a régi-régi Mercedesek, Volkswagenek, Skodák, Tátrák, Volvók, Volgák közé, és várták, mit mond a bíró. Az pedig jól megnézett minden autót, minden öreg porcikájukat, a rendszámukat, az évszámukat, és adta nekik a pontokat. De amikor az öreg kisasszony autójához ért, csak a fejét csóválta. – Szép, szép, jó, jó, de hiába. Nem indulhat. Nem elég öreg. – Hallottad? – mondta a kisasszony az autójának. – Mi ketten. Te meg én. Hazamegyünk, és öregszünk még egy kicsit.